A hét krónikája 1.

Kezdődött hétfővel, amikor egyedül jártam a várost, mivel Brumm család nyilván dolgozott. El is mentem az összes turista helyre, sétáltam egy jó nagyot. Volt kikötőben bazi nagy óceánjáró (akkora, hogy nem is a szokásos helyen, állt, mert nem fért át a Harbour Bridge 49 métere alatt), meg persze Operaház. Meg jól láttam a várost mindenhonnan. Gyönyörű, akár a partról, akár a vizről, akár fentről le, akár lentről fel.

Kedden Akváriium és Olimpiai park voltak soron. Az előbbi kicsit régi, de nagyon jó volt, irdatlan sok nagy állatot láttam. A Olimpiai parkban nem volt semmi, de csak el kellett mennem oda, ott lenni kicsit. A fáklya tartóból emlékmű lett, alatta az összes érmes neve. Minden magyar aranyat megtaláltam, azt hiszem (7, ugye?)

Szerda állatkert. Na, ha eddig nem győztem a kilátást dicsérni, itt nagyon durva volt. Ja, meg persze az állatok: koala, kenguru, fókashow, szóval minden.

Aztán úgy döntöttem, maradok még, sőt megyek kicsit Melbournbe.