Sydney

Nem hiszem el, hogy itt vagyok. Még mindig csak ámulok, hogy ez milyen egyszerű. Kicsi gyerekkorom óta Sydney egy fogalom, családi mesék gyakori szereplője. Aztán egyszerűen itt vagyok, felfoghatatlanul messze. Több mint 15 000 km.

Ami pedig a várost illeti: gyönyörű. A klima kiváló, ma 28 fok volt, egy kicsit párás, de sehol sincs a trópusokhoz, mint pl. Kuala Lumpur vagy Bali. Szóval Szingapúrban dolgoznék 1-2 évet, itt viszont élnék. Tényleg nagyon normális hely, olyan nyugis. De sokminden van, sokminden működik és egyszerűen csodálatos a város.

Persze ez Maciék érdeme is, akik nem hagynak unatkozni, és folyamatosan az én programjaimon gondolkodnak. Esther minden jóval etet, elviselnek a nappalijukban, és egyáltalán nagyon szuper itt velük.

Ma a halpiacon voltunk először, ott megvásároltuk Jack-et, aki egy homár, meg két kicsi unokaöccsét, Jim-et és Tim-et (királyrákok). Én vagyok a keresztapjuk, aztán jól meg is ettem őket, miközben a pazar kilátásban gyönyörködtem. Előtte kb. 5 órán keresztül mindenhova vittem magammal őket, mert a kocsiban megbuggyantak volna. Igy jártak egy csöndes és cuki városrészben, kompoztak kicsit Sydney öbölben, no meg feljöttek kilátni. Aztán jól meg is ettem őket.  :))) Innen üzenem a korábban ittjártaknak, hogy Tim és Jim jobban izlett nekem is. :))))

Holnap elmegyünk reggelizni, álltólag be fogok csinálni olyan jó lesz, aztán még képlékeny a program, majd beszámolok.

Otthonról kapom a hireket. Ugyhogy a legfontosabb: gratula Petiéknek, akik megnyerték Bamakót! A másik hir a hóhelyzet, azon meg csak mosolygok. Jelzem, hogy anyukám is olvassa a blogot, úgyhogy nem illendő leirni kommentbe, amit gondoltok most... :))))))

Szolgálati közlemény: hűtőmágnesek egy része úton van hazafele. Szingapúrban sajnos elbénáztam, másik két helyen pedig még leszek. Egyéb rokonok beszerzés alatt. :)))

Pusszantás mindenkinek!